Almoragh : S�ta   Hideg f�nyben f�rdik a v�ros. A h�don s�t�lok, mint egy mag�nyos �ngyilkosjel�lt – de nem a jeges v�zbe v�gy�dom, csak el innen. Term�szetesen a s�ta nem vezet el ebb�l az eg�szb�l – ak�rhov� menn�k, m�g mindig csak az elhelyezked�sem v�ltozna meg a mocsokban. Annyira mindegy. Egy villamos z�r�g �t a h�don, �rzem az aszfalt remeg�s�t, a s�rg�s f�nyt sug�rz� kirakat-ablakokb�l f�radt emberi arcok b�mulnak a semmibe. Eld�b�r�g, �n pedig �ssz�bb h�zom magamon a kab�tot. Kem�nyen fagy; haza is mehetn�k, de m�g dolgom van, no meg j�l is esik ez a mag�nyos s�ta. Sz�p szavak, igaz? Ak�rhol �s ak�rkivel s�t�lsz, mag�nyos vagy. Az embereket feld�h�tette a term�szet, kicsinek �s mag�nyosnak �rezt�k magukat t�le. �gy azt�n neki�lltak, �s a F�ldanya csontjaib�l meg�p�tett�k a saj�t kis mag�ny-ketreceiket, ahol m�r sokan egyszerre lehettek mag�nyosak.  Lej�rathoz �rkezem – a szigetre vezet. Ilyenkor nem j�rnak ott sokan – s�t, tal�n az eg�sz n�ptelen. A cs�vesek igyekeznek valami melegebb mened�ket tal�lni, a ny�ron szok�sos szerelmesp�rok sincsenek sehol. Pont nekem val� hely; a ny�r melegs�ge, zaja �s vid�ms�ga elt�nt, a helyr�l lepergett a m�z. Elmegyek a megfagyott, r�g�s f�ldcs�kok mellett – ny�ron vir�g�gyak -, �s szembetal�lom magam egy szoborral. Fenyeget�en mered a s�t�t �gre, �gy �rzem, hogy ha hozz��rn�k, hozz�fagyna a kezem a hideg vashoz. Sehol egy utcai �rus, aki m�regdr�g�n akarja eladni a l�gyj�rta csemeg�it, sehol egy vas�rnapi, k�teless�gszer�en sz�rakoz� csal�d – t�l van, a ny�r hihetetlen messzes�gekbe ker�lt. Lassan let�rek egy kicsi, s�t�t �sv�nyre. Egy kicsivel arr�bb v�r�sen csillan a v�z – a foly� t�lpartj�n egy hatalmas f�nyrekl�m vil�g�t. Az �rtelmetlen sz�, a m�rkan�v darabokra t�rik a helyenk�nt j�gt�bl�kkal tark�tott, s�t�t v�zen. A h�don �s a szemk�zti parton f�nyes gy�ngysorok araszolnak – a h�don v�r�sek, m�shol s�rg�k, egyenletes temp�ban haladnak a s�t�tben. Szir�nadal csapja meg a f�lemet – a szir�neket meggyilkoltuk, a nev�ket pedig egy �cska zajkelt� eszk�z elektromos fogai el� vetett�k. T�bb� nincsenek v�mp�rok �s k�s�rtetek sem – az �si kast�lyokb�l elk�lt�ztett�k �ket a moziv�szonra. Nemsok�ra nem lesznek �llatok �s n�v�nyek sem – elk�lt�znek abba a meseorsz�gba, ahol szeretettel fogadj�k majd �ket a t�nd�rek, a man�k, a k�s�rtetek �s t�rsaik. A r�gi id�k var�zsl�i megfordulnak elfeledett s�rjaikban. Mi�rt csak egy koszos, szemetes partot l�tok magam el�tt? Hol a f�ny, a pompa, hol vannak az �rz�kel�sen t�li vil�g gy�ny�rei �s vesz�lyei? A l�bam alatt kem�nyen megcsikordul valami. Lehajolok, �s az �ngy�jt�m f�ny�n�l megn�zem. Egy fecskend� az. Az ujjaim a keszty� alatt merevek a hidegt�l, a f�lemet m�r nem is �rzem. A kopony�mon �larck�nt fesz�l a fagyott h�s, a t�rdeim sajognak. S�t�lok tov�bb. Sokan mondj�k, hogy el�bb-ut�bb kis�t�lok a vil�gb�l, egy alkalommal beugrom a j�gt�bl�k k�z� vagy felakasztom magam. Kis�t�lok az �letb�l, ha �gy tetszik. Nincs igazuk – k�v�ncsi vagyok, �s szeretek �lni. Mag�t az �letet szeretem, nem azt az id�t, amit itt t�lt�k.  Nem �llok meg, a talpam �jra �s �jra a hideg f�ldnek csap�dik, eg�szen addig, am�g az lassan fel nem enged �s f� nem sarjad rajta, am�g vir�gba nem borul minden a nap forr� cs�kjait�l, am�g a l�pteim zaj�t el nem nyeli az avarsz�nyeg, am�g minden el�lr�l nem kezd�dik �jra. �lmomban sem �llok meg, ahol �l�nkebbek a sz�nek �s n�ha, t�l a nyugodt viz� foly�n �s a massz�v fah�don, n�ha el�bukkannak a r�zsz�n� k�db�l azok, akik valaha szint�n ezt a f�ldet tapodt�k, de ma m�r ink�bb a m�sik vil�g puha k�d�ben, selymes f�v�n �s v�gtelen, smaragdsz�n erd�iben tany�znak. Egy sz�t se sz�lunk egym�shoz.